Stupidity

A Quote Collection

 Be sure it’s not you

 

 "When arguing with fools; be absolutely sure that the other person isn't doing the same thing"

-- Abraham Lincoln

 

 "Never argue with fools -- onlookers may not be able to tell the difference." 

-- Mark Twain

 

 "Stupidity, outrage, vanity, cruelty, iniquity, bad faith, falsehood -- we fail to see the whole array when it is facing in the same direction as we." 

-- Jean Rostand

 

Collective

 

 "Men are born ignorant, not stupid. They are made stupid by education." 

-- Bertrand Russell

 

 "Happiness is our natural state. Happiness is the natural state of little children, to whom the kingdom belongs until they have been polluted and contaminated by the stupidity of society and culture." 

-- Anthony de Mello

 

 “Stupidity is much the same all the world over. A stupid person's notions and feelings may confidently be inferred from those which prevail in the circle by which the person is surrounded. Not so with those whose opinions and feelings are an emanation from their own nature and faculties.” 

― John Stuart Mill, The Subjection of Women

 

 "The intelligence of the creature known as a crowd, is the square root of the number of people in it." 

-- Terry Pratchett

 

 "Intelligent people, when assembled into an organization, will tend toward collective stupidity." 

-- Karl Albrecht, Albrecht's Law

 

 "The jury system puts a ban upon intelligence and honesty and a premium upon ignorance, stupidity and perjury." 

-- Mark Twain

 

 "Madness is something rare in individuals — but in groups, parties, peoples, and ages, it is the rule" 

-- Friedrich Nietzsche

 

 “Humanity is OK, but 99% of people are boring idiots.” 

― Slavoj Žižek

 

It can be huge

 

 "Never underestimate the power of human stupidity." 

-- Robert A. Heinlein

 

 "Stupidity is an elemental force for which no earthquake is a match." 

-- Karl Kraus

 

 "Real stupidity beats artificial intelligence every time." 

-- Terry Pratchett

 

 "In view of the fact that God limited the intelligence of man, it seems unfair that He did not also limit his stupidity." 

-- Konrad Adenauer

 

 “Two things are infinite: the universe and human stupidity; and I'm not sure about the universe.”  

― Albert Einstein

 

Its closeness to evil

 

 “Stupidity is the same as evil if you judge by the results.” 

― Margaret Atwood, Surfacing

 

 “Evil isn’t the real threat to the world. Stupid is just as destructive as Evil, maybe more so, and it’s a hell of a lot more common. What we really need is a crusade against Stupid. That might actually make a difference.” 

― Jim Butcher, Vignette

 

 "Here is true immorality: ignorance and stupidity; the devil is nothing but this. His name is Legion." 

-- Gustave Flaubert

 

 "Foolish people are never harmless. Stupidity accounts for as many crimes as anger and greed." 

-- Louise Penny

 

 „Stupidity always accompanies evil. Or evil, stupidity.” 

– Louise Bogan

 

 "Stupidity is far more dangerous than evil, for evil takes a break from time to time, stupidity does not." 

-- Anatole France

 

 "Neither a pathology nor an index as such of moral default, stupidity is nonetheless linked to the most dangerous failures of human endeavor." 

-- Avital Ronell

 

 "Ha az ember csak azért volna felelős, amiről tud, akkor az ostobák eleve mentesülnének minden bűn alól. Csakhogy, kedves Flajsmanom, az embernek kötelessége tudni. Az ember felelős a tudatlanságáért. A tudatlanság bűn." 

-- Milan Kundera

 

 "Sohasem menthető, hogy valaki gonosz, de valami érdem van benne, ha az ember tudja, hogy az; és a legjóvátehetetlenebb bűn: butaságból tenni rosszat." 

-- Charles Baudelaire

 

Do not mix it

 

 "Never attribute to malice that which can be adequately explained by stupidity. 

-- Robert A. Heinlein

 

 "Stupidity trumps Machiavelli almost every time when you are looking for an explanation." 

-- Robert Foster Bennett

 

 “Sometimes I wonder whether the world is being run by smart people who are putting us on or by imbeciles who really mean it.” 

― Laurence J. Peter, The Peter Principle

 

 "Ravaszság dolgában a buta ember mindig túltesz az okoson." 

-- Lev Tolsztoj

 

 "Az okos ember előnye, hogy butának tettetheti magát. A fordítottja már sokkal nehezebb." 

-- Kurt Tucholsky

  

Its definitions and features

 

 “Jasnah had once defined a fool as a person who ignored information because it disagreed with desired results.” 

― Brandon Sanderson, Words of Radiance

 

 "A leggyakoribb ostobaság az, hogy szenvedélyesen hiszünk abban, ami nyilvánvalóan nem igaz. Ez az emberiség legfőbb foglalatossága." 

-- Henry Louis Mencken

 

 "Obstinacy and vehemency in opinion are the surest proofs of stupidity." 

-- Bernard Barton

 

 "Egotism is the anesthetic that dulls the pain of stupidity." 

-- Frank Leahy

 

 “Those who never retract their opinions love themselves more than they love truth.” 

― Joseph Joubert

 

 "A man must be both stupid and uncharitable who believes there is no virtue or truth but on his own side." 

-- Joseph Addison

 

 "It is the mark of an educated mind to be able to entertain a thought without accepting it." 

-- Aristotle

 

 "Many wise words are spoken in jest, but they don't compare with the number of stupid words spoken in earnest." 

-- Sam Levenson “You Don't Have to Be in Who's Who to Know What's What: The Choice Wit and Wisdom of Sam Levenson”, p.86

 

 “Irony is wasted on the stupid” 

― Oscar Wilde

 

 "Ultimate stupidity: Mistakenly thinking you will get what you want by complaining about and focusing on exactly what you don't want." 

-- John Phillips

 

 "Solemnity is the shield of idiots." 

-- Baron de Montesquieu

 

 "We define boredom as the pain a person feels when he's doing nothing or something irrelevant, instead of something he wants to do but won't, can't, or doesn't dare. Boredom is acute when he knows the other thing and inhibits his action, e.g., out of politeness, embarrassment, fear of punishment or shame. Boredom is chronic if he has repressed the thought of it and no longer is aware of it. A large part of stupidity is just the chronic boredom, for a person can't learn, or be intelligent about, what he's not interested in, when his repressed thoughts are elsewhere." 

-- Paul Goodman

 

 "We are all born ignorant, but one must work hard to remain stupid." 

-- Benjamin Franklin

 

 "Moral stupidity comes in two different forms: relativism and legalism. Relativism sees no principles, only people; legalism sees no people, only principles." 

-- Peter Kreeft

 

 "The line between confidence and arrogance is very fine... And the line between arrogance and stupidity even finer..." 

-- Michael Scott

 

 "There is nothing worse than aggressive stupidity." 

-- Johann Wolfgang Goethe

 

 "If poverty is the mother of all crimes, lack of intelligence is the father." 

-- Jean de la Bruyere

 

 "Stupidity would not be absolute stupidity did it not fear intelligence." 

-- Nicolas Chamfort

  

And religion

 

 "Anyone who can make you believe absurdities can make you commit atrocities" 

-- Voltaire

 

 “We keep on being told that religion, whatever its imperfections, at least instills morality. On every side, there is conclusive evidence that the contrary is the case and that faith causes people to be more mean, more selfish, and perhaps above all, more stupid.” 

― Christopher Hitchens

 

 "Religion, a mediaeval form of unreason, when combined with modern weaponry becomes a real threat to our freedoms. This religious totalitarianism has caused a deadly mutation in the heart of Islam and we see the tragic consequences in Paris today. I stand with Charlie Hebdo, as we all must, to defend the art of satire, which has always been a force for liberty and against tyranny, dishonesty and stupidity. 'Respect for religion' has become a code phrase meaning 'fear of religion.' Religions, like all other ideas, deserve criticism, satire, and, yes, our fearless disrespect." 

-- Salman Rushdie

 

 "For at least two thirds of our miseries spring from human stupidity, human malice and those great motivators and justifiers of malice and stupidity, idealism, dogmatism and proselytizing zeal on behalf of religious or political idols." 

-- Aldous Huxley

  

And politics

 

 “In politics, stupidity is not a handicap.”  

― Napoleon Bonaparte

 

 "The first method for estimating the intelligence of a ruler is to look at the men he has around him." 

-- Niccolo Machiavelli

 

 "Individuals achieve optimal stupidity when they're given substantial powers while being insulated from the results of their actions." 

-- Jaron Lanier

 

 "The measure of power lies not in the number who obey your will, but in the number who suffer your stupidity." 

-- R. Scott Bakker

 

 "Profits are not made by differential cleverness, but by differential stupidity." 

-- David Ricardo

 

 "There are people who want to become rich; they become rich. If you persist you can fulfill any kind of stupidity." 

-- Rajneesh

 

 "At great expense, we have built a vast system of inter-connecting stupidities... Why is the competition always so intense to set new records for maximum stupidity?" 

-- Ashleigh Brilliant

 

 "Annihilate life on earth, but save the nation... what's the subject heading? Stupidity or Insanity?" 

-- Arundhati Roy

 

 "C-H-A-O-S stands for Critical Hate And Overwhelming Stupidity." 

-- Gary Busey

 

 „When stupidity is considered patriotism, it is unsafe to be intelligent.” 

– Isaac Asimov

 

 “There is a cult of ignorance in the United States, and there has always been. The strain of anti-intellectualism has been a constant thread winding its way through our political and cultural life, nurtured by the false notion that democracy means that ’my ignorance is just as good as your knowledge’.” 

-- Issac Asimov

 

 "There are a great many people who have a vested interest in maintaining the stupidity of the American public." 

-- Gore Vidal

 

 "The stupidity of the average man will permit the oligarch, whether economic or political, to hide his real purposes from the scrutiny of his fellows and to withdraw his activities from effective control. Since it is impossible to count on enough moral goodwill among those who possess irresponsible power to sacrifice it for the good of the whole, it must be destroyed by coercive methods and these will always run the peril of introducing new forms of injustice in place of those abolished." 

-- Reinhold Niebuhr

 

 "Anyway, no drug, not even alcohol, causes the fundamental ills of society. If we're looking for the source of our troubles, we shouldn't test people for drugs, we should test them for stupidity, ignorance, greed and love of power." 

-- P. J. O'Rourke

 

 "Civil disobedience is not our problem. Our problem is civil obedience. Our problem is that people all over the world have obeyed the dictates of leaders…and millions have been killed because of this obedience…Our problem is that people are obedient all over the world in the face of poverty and starvation and stupidity, and war, and cruelty. Our problem is that people are obedient while the jails are full of petty thieves… (and) the grand thieves are running the country. That’s our problem." 

-- Howard Zinn

 

 "We obey people we don't trust, to buy things we don't need, to impress people we don't like, using money we don't have, for gratifications that don't last, killing animals we don't hate, for pleasures that don't satisfy, dreaming of a life we don't deserve, and praying for an afterlife that doesn't exist, we are a stupid species." 

-- Philip Wollen

 

 "Whatever the country, capitalist or socialist, man was everywhere crushed by technology, made a stranger to his own work, imprisoned, forced into stupidity. The evil all arose from the fact that he had increased his needs rather than limited them; . . . As long as fresh needs continued to be created, so new frustrations would come into being. When had the decline begun? The day knowledge was preferred to wisdom and mere usefulness to beauty. . . . Only a moral revolution -- not a social or political revolution -- only a moral revolution would lead man back to his lost truth." 

-- Simone de Beauvoir

 

Deliberate, unconscious, pretended

 

 "People's ignorance really pisses me off. Stupidity is when you can't help it -- ignorance is when you choose not to understand something." 

-- Sarah McLachlan

 

 "Stupidity is the deliberate cultivation of ignorance." 

-- William Gaddis

 

 "Stupidity -- unconscious ignorance." 

-- Josh Billings

 

 "But what is much more widespread than the actual stupidity is the playing stupid, turning off your ear, not listening, not seeing." 

-- Frederick Salomon Perls "Gestalt Theory Verbatim", p. 33.

 

 "Most ignorances are vincible, and in the greater number of cases stupidity is what the Buddha pronounced it to be, a sin. For, consciously, or subconsciously, it is with deliberation that we do not know or fail to understand -- because incomprehension allows us, with a good conscience, to evade unpleasant obligations and responsibilities, because ignorance is the best excuse for going on doing what one likes, but ought not, to do. […] We lie to ourselves in order that we may still have the excuse of ignorance, the alibi of stupidity and incomprehension, possessing which we can continue with a good conscience to commit and tolerate the most monstrous crimes." 

-- Aldous Huxley

 

 “One of the major difficulties Trillian experienced in her relationship with Zaphod was learning to distinguish between him pretending to be stupid just to get people off their guard, pretending to be stupid because he couldn't be bothered to think and wanted someone else to do it for him, pretending to be outrageously stupid to hide the fact that he actually didn’t understand what was going on, and really being genuinely stupid. He was renowned for being amazingly clever and quite clearly was so—but not all the time, which obviously worried him, hence, the act. He preferred people to be puzzled rather than contemptuous.” 

― Douglas Adams, The Hitchhiker's Guide to the Galaxy

  

Pro stupid

 

 "The folly of one man is the fortune of another." 

-- Francis Bacon

 

 “Sometimes a man wants to be stupid if it lets him do a thing his cleverness forbids.” 

― John Steinbeck, East of Eden

 

 “The more stupid one is, the closer one is to reality. The more stupid one is, the clearer one is. Stupidity is brief and artless, while intelligence squirms and hides itself. Intelligence is unprincipled, but stupidity is honest and straightforward.” 

― Fyodor Dostoyevsky, The Brothers Karamazov

  

The problem

 

 "A világ tele van ostoba emberekkel, akik mindig tévedhetetlenül azt választják, ami a legrosszabb nekik." 

-- John Vermeulen

 

 "The fittest survive. What is meant by the fittest? Not the strongest; not the cleverest -- weakness and stupidity everywhere survive. [...] 'Fitness,' then, is only another name for 'survival.'" 

-- Charles Fort

 

 „I have a sense of humor; but over the years that sense has developed one blind spot. I can no longer laugh at ignorance or stupidity. Those are our chief enemies, and it is dangerous to make fun of them.” 

— Charles Richter

 

 "The real difficulty, however, that we all have to face in life is not so much the science of cookery as the stupidity of cooks." 

— Oscar Wilde

 

A rendszerváltás, Orbán Viktor és az etika

 

Történelmi háttér és utóélet: A hiszti és a háború egyre csak fokozódott ugyan, mégse ment tönkre a magyar pártrendszer. 2010-ig váltógazdálkodásban növelték a vagyoni és jövedelemkülönbségeket az elitek-klientúrák és a dolgozók tömegei között. Az viszont itt még eszébe sem jut OV-nak, hogy valaha olyan egyeduralkodó lehet, mint lett 2010-től. De az lett, mert a rendszerváltás lényegét, "politikai filozófiáját" - miszerint hatalom/pénz beszél, kutya/etika ugat - ő valósította meg messze a "legtisztábban". 1993-ban még nincs hideg polgárháború, csupán az elitek és klientúráik háborúja. Amely persze folyamatosan terjedt és eszkalálódott, az ezredforduló után pedig már valóban szélsőségesen megosztja és atomizálja az egész magyar társadalmat. OV-t már itt, 1993-ban, mindenekelőtt az elitek és klientúrák érdeklik. Ez a legfontosabb téma szerinte, véletlenül sem a demokrácia kiszélesítése stb. Az ország, a magyarság egyetlen konkrét problémája sem kerül szóba. Csak az "elitek" és klientúráik az érdekesek, hiszen az övék lesz a hatalom (és az a gigantikus értékű köztulajdon, amit most privatizálnak). Kapitalizmus van, evidens, hogy mindenki önző, és annyit vesz el, amennyit tud. "Túl vagyunk a kommunista / szocialista egyenlősdin, az állandó népre, demokráciára, dolgozókra hivatkozáson. A kapitalizmus azért életképesebb, mert elismeri, hogy az ember önző, mint minden lény. A kapitalizmus olyan, mint maga az élet, vannak, akik elhullnak és rosszul járnak az egyetemes öldöklő harcban, de az erősek túlélnek és jól járnak – ez a természetes kiválasztódás, az evolúció, az élet és a fejlődés törvénye. Ez ellen ha akarnánk sem tehetnénk semmit, ezt a történelem is bebizonyította." - Ez a rendszerváltás ideológiája. És általában az új globális monopolizmusé. Lényegében szociáldarwinista ideológia. Vagyis korántsem egyszerű, ártatlan, és főleg nem szabadversenyes „kapitalizmus”. Ezt az új monopolizmust, amely a korábban Nyugaton-Keleten egyaránt meghatározó szociáldemokráciát 1980 körül felváltotta, "neoliberalizmusnak" nevezik. Ennek természetes szövetségese a "neokonzervativizmus". OV az előbbiből váltott az utóbbiba, nem sokkal e 93-as szárszói parti után. Az új monopolizmusok országok vagy térségek politikai, gazdasági, média-, értelmiségi (vallási stb.) elitjeinek és klientúráinak összefonódási rendszerei. Az utóbbi 40 évben világszerte erősödnek. Mindenféle változatai vannak: USA, posztszovjet országok, iszlám országok, latin-amerikai országok stb. Szélsőségesen tagolják a társadalmakat. Meredeken növekszik a gazdagok és szegények közti különbség. Egyre kevesebb kézbe kerül egyre nagyobb vagyon, hatalom, miközben egyre tömegesebb és mélyebb a szegénység, a hátrányos helyzet többszöröződik, halmozódik. Az általános kulturálatlanság nő. Zombisodik az egész társadalom. Az emberek nagy többsége, a vesztesei is, "természetesnek", tartja az új, nyíltan antidemokratikus elitek és klientúráik összefonódó monopolhatalmi rendszerét, hiszen ez maga a "győztes" és "egyedül életképes" kapitalizmus. "A szocializmus megbukott", és nem is volt demokrácia, "a történelem" ezt "bizonyította". Úgyhogy "ez van, ezt kell szeretni". Az új jogállami bűnözésnek ez a vázlata, amit OV itt 1993-ban Szárszón kifejt, nem az ő fejéből pattant ki, ez 1990-ben már kész volt. A privatizációs törvény is hasonló szellemben fogant: az országnyi közvagyon egyenlőtlen, elitista kisajátításának kodifikációja volt. Kezdettől a pártok köré csoportosultak ezek a közvagyon- és közhatalom-monopolizáló maffiák. A rendszerváltás után nem volt baloldali erő. Minden párt, elit és klientúra, a közvagyon és közhatalom kisajátításán, az egyenlőtlenség növekedésén buzgólkodott. Az állampárti kleptokrata monopolfeudalista bürokratikus kamarilla-korporatista szociáldarwinista maffiakapitalizmusnak nem volt hiteles baloldali (egyenlőség-testvériség-elvű, minimum szociáldemokrata) ellenfele, csak kevésbé szemérmetlen képviselője. A szociáldarwinizmus lett az államvallás, kötelező lett a szocializmust minden ízében megvetni, tilos lett észrevenni, hogy csakis a szociáldemokráciák működnek jól, és épp annyira, amennyire korlátozzák a kapitalizmust és tényleg mindenki jólétébe, emberi minőségébe invesztálnak. Szóval szóba se jöhet Skandinávia, amihez Mo. egyedül a kádárban volt közel. A rendszerváltás nem a szabadság, egyenlőség, testvériség, a képviseleti demokrácia, az általános jólét álmát valósította meg, ellenkezőleg: a legalpáribb, legcinikusabb, legkorruptabb kleptokrácia lett. Vadul antidemokratikus fordulat volt. "A neoliberális elvek lényege a demokrácia elleni közvetlen támadás." (Chomsky) Hogy OV a neoliberálisok üdvöskéje volt, majd a neokonzervatívok üdvöskéje lett, nem túl nagy váltás. Mindkettő az egyetemes önzés szociáldarwinista ideológiája. Amely nem hajlandó észrevenni a legegyszerűbb összefüggést:

Gazdaságilag is kizárólag a szociáldemokráciák működnek jól, és azért, mert ideológiailag demokratikus rendszerek, és annyira, amennyire a politika etikus a társadalom minden régiójában. A statisztikák a napnál világosabban mutatják: Egy ország gazdasági ereje egyenesen arányos az általános jóléttel, mindenki magas életnívójával, és fordítottan arányos korrupciós fokával és vagyoni-jövedelmi különbségeinek mértékével. Aki e tényt hajlandó észrevenni, az baloldali. Megdöbbentően kevesen vannak Mo.-n. A mainstream a „győztes és egyedül életképes kapitalizmus” hazugságában ringatja magát. De OV és média- / propagandagépezete nem véletlenül hallucinál mindenhol baloldaliakat. Ők jól tudják, kik az igazi ellenfeleik. Kár, hogy nemigen találnak. De nem azért, mert egyáltalán nincsenek, hanem mert nem is keresnek. Ők csak minden ocsmány eszközzel mocskolni akarják a balodaliságot, az egyenlő és testvéri szabadság ideálját, az etikus politikát. Szokás OV-t "karizmatikus politikusnak" gondolni. Ezt a mérhetetlen önösségen, korruptságon és tahóságon túl az is kizárja, hogy OV-nak semmilyen politikai gondolata nem volt azokon a stratégiákon és taktikákon felül, amelyek mindenekelőtt a saját hatalmának növelését célozták. Mindig is csupán ezek mellékterméke (vagy inkább a kamuflázsa) volt OV ideológiai sodródása. Mindenekelőtt a (mások feletti) hatalomszerzés bürokratikus gyakorlata kötötte és köti le. Ő az abszolút bürokrata. A hatalomszerzés elvén túl minden egyéb elv csupán fegyver, taktika, stratégia. Ő az abszolút cinikus. Ennek megfelelően politikafilozófiai analfabéta: „elképzelései” zavaros szókapcsolatokig terjednek, mint pl. „illiberális demokrácia”. A neoliberális és a neokonzervatív klíma kedvez neki, de ezeknek se elvi képviselője. Ahogy a „kereszténysége” és „magyarsága” is maga a kongó üresség. De az etikátlanság az alap, ami politikáját mindvégig meghatározta. Ezért lett "a" rendszerváltás, az 1990-es bársonyos szociáldarwinista ellenforradalom, az új párt-állami köztolvajrezsim végső nagy győztese, koronázatlan királya.

Houellebecq: Behódolás

 

Houellebecq vérbeli író. A Behódolás ügyesen és gyakorlottan vázol fel egy realisztikus elbeszélőt és miliőt, melyekkel ügyesen és gyakorlottan provokálja a legtöbb olvasót.

            Ironikus, ahogy kell. Finoman és durván, viccesen és komolyan bizonytalanít el a legfontosabb kérdéseket illetően. Az egyes szám első személyben elbeszélt fikció mindig ezt az ironikus helyzetet élezi ki. Hogyan jut érvényre az író üzenete, mondanivalója, ha ő egyáltalán nem szólal meg a műben, hiszen a mű elbeszélője is egy fiktív szereplő, aki nyilvánvalóan nem azonos az íróval? (A Behódolásban kizárólag egy François nevű fiktív szereplő beszél, Houellebecq – közvetlenül, a maga nevében – meg se szólal.) Ilyenkor mindig akadnak ellentétes értelmezések. Például azt illetően, hogy az író és az elbeszélő mennyire állnak közel vagy távol egymástól; hogy az elbeszélőben, az általa ábrázolt szereplőkben hőst vagy antihőst kell-e látnunk; hogy az író, az olvasó mennyire lehet kritikus az elbeszélővel vagy az ábrázolt világgal kapcsolatban stb. Ezeket a mű értelmezése és értékelése szempontjából meghatározó dolgokat az olvasónak kell eldönteni, értékelni, átgondolni, értelmezni, és a jó műnél ez az igazi kaland.

            Houellebecq külön kiélezi ezt az ironikus bizonytalanságot azzal, hogy az elbeszélő sok tekintetben hasonlít az eddigi regényeinek elbeszélőihez. Individualista. Hol visszataszító, hol szórakoztató. Kissé enervált, nihilista és dekadens, aki az önérdek-érvényesítésen túl nem ismert meg komolyabb eszmét, mozgatórugót. Nem egy erkölcscsősz. Férfi. Nem szép, inkább csúnya. Nyersen szexcentrikus. Művelt, de antisznob is. Az álságos hazudozás és a vad őszinteségigény különleges elegye; a direkt boldogságvágy és a reménytelen depresszió különleges elegye; mások éles szemű kritikája és az önkritika különleges elegye. Mindezekben akár alteregószerű jellegzetességeket is gyaníthatunk. A szerző mint valós személy, a szerző mint irodalmi életművének jellegzetes alkotója, és mint az egyes művek elbeszélői (Foucault három „szerző-funkciója”) egyrészt üdvösen dinamikus interakcióban vannak, másrészt erényeik és hibáik is igencsak egybefolynak. Ugyanakkor erős lehet a gyanúnk, hogy az elbeszélő-főszereplő „behódolásának”, iszlamizálásának „hepiendje” nem feltétlenül jelenti azt, hogy a regény iszlám propaganda. Ennél sokkal inkább argumentálható, hogy provokáció (sőt disztópia), hiszen ez a „hepiend” minden franciát, európait, keresztényt, ateistát, aki nem ennyire dekadens és individualista, inkább elborzaszt.

Mélyen ironikus voltának megfelelően a Behódolás ügyesen és gyakorlottan mozgósította a legellentétesebb értelmezéseket. Sokan iszlámellenesnek olvasták, amely ezzel a jövőképpel riogat. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a könyv mindenkivel szemben kritikusabb, mint az iszlámmal. Pl. a hagyományos baloldallal szemben. Vagy a jobboldallal szemben. A liberalizmussal szemben. A felvilágosodással. A vallásokkal. A franciákkal. Európával. A nyugati kultúrával. Egy kicsit túlságosan is. A felsoroltak túl sok túl értéket hordoznak, közvetítenek ahhoz, hogy ilyen tagolatlan ressentiment-ba belecsússzunk.

Amennyire ironikus Houellebecq és a Behódolás, annyira stratégikus is. Vagy taktikus. Inkább provokatőr, mint gondolkodó. Ebben is hasonló az író más műveinek elbeszélőihez. Ha a művet kritikainak olvassuk – pl. ami azt akarja leplezetlenül megmutatni, mennyire önös és korrupt lett a francia értelmiség –, azt az író és elbeszélő közelsége csak még drámaibbá teszi.

„François megtérésének indítékai valójában meglehetősen földhözragadtak: azért tér át az iszlámra, hogy megtartsa, illetve megszerezze azokat az értékeket, amelyeket a nyugati civilizáció polgáraként fontosnak tart: pénz, hatalom, elismertség, fölérendeltség. Az ő behódolása tulajdonképpen eszköz egyéni igényei kielégítéséhez. Ennek biztosításához a katolikus francia – még François neve is ezt szimbolizálja – bármit kész feladni. Nemigen zavarja, hogy a kialakult helyzetben zsidó barátnője szüleivel a fenyegetettség-érzet miatt kénytelen elhagyni Franciaországot és átköltözni Izraelbe, rá sokkal nagyobb hatással vannak az egyetem konvertita elnökénél tapasztaltak. Lenyűgözi az ott látott anyagi jólét, örömmel hallja, hogy addigi tudomásával ellentétben borozni is szabad, nem utolsósorban a nőktől világéletében frusztrált férfira nagy hatással vannak a poligámia előnyei: elragadtatja a legidősebb, időnként ételt-italt fölszolgáló negyvenes feleség jámbor szolgalelkűsége, a feszes fenekű, tizenöt éves legfiatalabb feleségnek pedig más jellegű adottságai bűvölik el.

Houellebecq regénye fricska a nyugati társadalomnak. A szatirikus hangnemű mű gúnyrajzában kritikai éllel ábrázolja az akadémia világát, ahol egocentrikus egyetemi tanárok más életművének a felhasználásán keresztül igyekeznek karriert építeni maguknak; a sok esetben a politikummal összefonódott értelmiségiek passzivitását; az ötödik köztársaságot, amelyben évtizedek óta a különféle konzervatívok és a szocialisták váltogatják egymást a hatalmon, hasonló elfásultsággal viszonyulva a kor kihívásaihoz, aminek logikus következménye (lehet) a Nemzeti Front és a Muzulmán Testvériség előretörése; az aktuális politikai vezetést, amely néhány tisztségért cserébe nem elvszerű kompromisszumokba is hajlandó belemenni; a felvilágosult Nyugat jellegzetes képviselőjét, aki tulajdonképpen konzervatív jobboldali, ez legjobban a nők iránti viszonyulásából, a patriarchális alapokon nyugvó férfi-nő kapcsolat preferálásából tűnik ki, amiből arra is következtethetünk, hogy a polgári értékeket hirdető európaiak között és a muzulmánok között több a közös vonás, amint ahogy az első pillantásra tűnik.” (Sándor Zoltán, A Nyugat öngyilkossága, Új Nautilus, 2015)

A Behódolás fő problémája, hogy akkor tudna csak igazán kritikai lenni, ha az író valamiképp mégiscsak elkülönböződne az elbeszélőtől. Ha az elbeszélés felépítene egy az elbeszélő által nem reflektált struktúrát. Ahogy ez szokás a klasszikus homodiegetikus, E/1 elbeszéléseknél, mint A csavar fordul egyet, Lolita, Amerikai psycho stb., aminek következtében a mű/szerző és remélhetőleg az olvasó komplexebb esztétikai és intellektuális szinten áll, mint az elbeszélő. A szerzőnek azonban jól láthatóan kevés lelkesítő gondolata, eszméje, elmélete, pozitív elképzelése van a válság természetéről. Ebben is hasonlít az elbeszélőire. Az individualizmussal szükségképpen együtt jár egyfajta korlátoltság, az egésszel kapcsolatos ignorancia. A könyv művészi értékei így is kétségtelenek, de úgy lenne igazán jelentős, ha lenne valamiféle filozófiai koncepciója is.

A könyvben csak kritika hangzik el a komplett modern európai kultúrával kapcsolatban. François kiégett, dekadens és korrupt, de azért intelligens, művelt, gondolkodó ember is. Nem tudjuk meg, miért nem játszik többé a szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy a nyugati kultúra mérhetetlen mennyiségű értéke. De nemcsak François-val van baj. A Behódolásban nincs pozitív hős. François mintaképe, Rediger egy elszállt ideológus, politikus, filozófus, aki hamis Nietzsche- és hamis Mohamed-víziói összedolgozásával egy különlegesen idióta posztmodern vallási fundamentalista fasizmust kreál.

            Mondhatnánk, hogy a mű egy kicsit „sci-fi”, hiszen 2015-ben jelenik meg és 2022-ben játszódik, és a sci-fiken nem feltétlenül kérjük számon a valószerűséget. Ám a Behódolás kifejezetten valószerű akar lenni, a jelen világnak egy alternatív forgatókönyve akar lenni. De e szempontból a legszembetűnőbbek a hibái, valószerűtlenségei, kidolgozatlanságai. Amik miatt tézisregény-szerűvé válik, ami fura kombinációt alkot az elbeszélő és világa tömény nihilizmusával és dekadenciájával.

„Föltehető a kérdés, hogy hova lettek Marine Le Pen hívei, mert azt a finomnak ábrázolt intellektuális belátást, amin Rediger professzor keresztülment, hogy ugyanis minden antimodern fundamentalizmus célja közös, csak nem követhették ilyen gyorsan a tömegek. A rasszizmus mintha kiveszett volna a társadalomból, az elnökválasztás eredményének varázsütésére. S ez nem a regényből kivezető kérdés, hanem esztétikai jelentősége van. Azzal, hogy az író ezt az elképzelt hatalmas változást leszűkítette a frivol akadémiai világra, lényegében maga gondoskodott arról, hogy valódi regény helyett pamfletet olvassunk, annak minden következményével, például jelentős szereplők útszélen felejtésével.

A pamflet tárgya az a gondolatkísérlet, amelyben a modern Európa utálata fölcserélhetővé tesz bármely hitet, amelynek elegendő eszköze van ahhoz, hogy kivezessen belőle. Ezzel azonban az író nemcsak ábrázolja a behódolást, hanem maga is behódol egy jelöletlen hatalomnak, amelyet egyedül az ereje tüntet ki. Ez nagyobb dekadencia, mint a szexuális szabadosság, a tömegturizmus, a televíziós sorozatok, a bevásárlóközpontok, az áruminta-katalógusok lapozgatása, a márkafetisizmus, Jeff Koons, Damien Hirst és az író egyéb kedvelt célpontjai.” (Radnóti Sándor, Az író behódolása, Revizor, 2015) 

Keveset tudok Franciaországról, a francia kultúráról, a szerző meg sokat és mélyen stb., mégis bátran állítom: művészietlen valószerűtlenség, kidolgozatlan, nem hitelesen kibontott fikció, és így kevésbé hatásos provokáció, hogy a Sorbonne-ból, a francia tudományosság hatalmas, régi fellegvárából két-három hónap leforgása alatt simán Iszlám Egyetem lesz. Minden tanárt elbocsátanak, kivéve, aki felveszi a mohamedán vallást. A diáklányok mind fátyolban járnak. Senki nem tiltakozik, mindenki kussol, a komplett francia értelmiség egy szót se szól. Sőt, a szélsőjobb reakcióit sem ismerjük meg, ők nyomtalanul eltűnnek a regényből. Ez már ideologikusan elrajzolt torzkép, ill. kidolgozatlanság, elnagyoltság, nem irónia. (Kritikusok sokasága észrevételezte, hogy a mű vége meglehetősen összecsapott.)

Sajnálhatjuk a kidolgozatlanságot, látván a kidolgozott részletek remek ötleteit. Pl. az amúgy valószerűtlen Sorbonne – Iszlám Egyetem váltást egy szép és realisztikus ötlettel támogatja meg. A Sorbonne tanárainak két választást kínálnak fel: korengedménnyel azonnal nyugdíjba mehetnek havi 3000+ euróért, ha lelkiismeretileg nem akarnák vállalni, hogy az Iszlám Egyetem tanárai legyenek. Ha mégis, akkor az egyetem rendes (és persze iszlám, behódolt) tanáraként havi 10000+ eurós fizetést kapnak. Ez „tökéletes” ötlet, a tanárok korrumpálásának „pompás” módja. Mindkét opció esetén nagyon jól járnak a tanárok, tehát ők nem fognak különösebben ugrálni, tiltakozni; és ha ők nem, akkor ki. Az első opció tökéletesen passzol az elbeszélő, François vágyaihoz: élete végéig kapja a havi 3000+ eurót, semmi kötelezettség, azt csinál, amit akar. Ez is növeli annak drámaiságát, hogy az elbeszélő mégis a másik opciót választja.

Mindenesetre komolyan kell vennünk ezt az elrajzoltságot, tudomásul kell vennünk a mondanivalót, még akkor is, ha kicsit erőltetett vagy sulykolt. A francia értelmiség mértéktelen meghunyászkodása, önös kisstílűsége az egyik fő dolog, amivel az új idők, az új politikai-kulturális rend jellemezve van. Ezt magam is igen fontos, korántsem csak francia problémának látom. Szintén fontos mondanivalója a könyvnek az, hogy milyen sima az átmenet az (elvileg keresztény és felvilágosult, de már korrumpálódott, kiüresedett) európaiból egy sötét és ostoba fundamentalizmusba. Az atomizált posztmodern polgári társadalom nem csinál nagy ügyet a politikai-ideológiai változásokból, ha ugyanúgy folytathatja önző, fogyasztói életvitelét, mint eddig stb.

Egy másik fontos mozzanat a könyvben, amellyel a változás jellemeztetik, hogy a nők, az összes francia nő, fiatalok, középkorúak stb. mindenféle szoknya és csupasz testfelületet látni engedő ruha viselésével felhagynak, sőt, a fenékre simuló nadrágokat is eltakarják bő lebernyegekkel. Ezt inkább amolyan komédiás vagy kafkás abszurdumnak mondanám, csak épp nincs kidolgozva (szemben a komédiával vagy a kafkaeszkkel, amelyek gondosan kidolgozzák az abszurdumot, ill. az abszurdum hatását a normálisakra). Erős, provokatív ötlet, de meglehetősen irrealisztikus. Az elbeszélő csak említi a már lezajlott váltást, de utalásszerűen sem tér ki az átmenetre. Pedig talán még a Sorbonne gyors és sima iszlamizálásánál is nehezebb feladvány lenne a francia (az euroatlanti) nők gyors, sima és általános áttérítése a mindent eltakaró lebernyegekre.

Fontos információ, hogy egy Franciaországot, a francia kultúrát sokoldalúan és mélyen ismerő szerzőnek ennyire rossz a véleménye a dolgok állásáról. Sokmindent elhihetünk neki, de hitelteleníti, hogy semmi jót nem hoz fel a válsággal és a visszásságokkal szemben. És itt már egyremegy, hogy nem tud, vagy nem akar. (Ez lehet az oka annak is, hogy a Behódolást félkészen hagyta, összecsapta a végét, sok lényegi dolgot nem volt türelme részletesen kibontani.) A „jó” jelentése, helyes használata szerint az értelmes, érdemes, érdekes opció. Szemben a „rossz”-azal, mely az értelmetlen, érdemtelen, érdektelen. Kellemetlen, hogy a Behódolás írója csak rosszat vetít, neki csak az az érdekes – ez az egyik legsúlyosabb globális népbetegség. (Vö. 1980 után szinte „tilos” a sci-fiben az utópia, a jövő boldog alakulását vizionálni, kidolgozni próbálni, és szinte „kötelező” a disztópia, a jövő szörnyű alakulását vizionálni, kidolgozni próbálni.)

Houellebecqet csak a behódolás érdekli. Csak azt dolgozza ki, már ahol kidolgozza. Az ellenállás nem érdekli. Az értelmes, releváns kritika, ember, pozíció nem érdekli, azt nem tudja vagy nem akarja kidolgozni. Nincs pozitív hős, nincs reménysugár. Csak a korrupt, enervált, disztópikus, haldokló Franciaországot (Európát) látjuk, és „nincs” másik. Az iszlám viszont eleven erő, mert ők szaporodnak és terjeszkednek és sikeresen megszállnak minket. Szóval ennél leegyszerűsítőbben pesszimista, pozitív ötlet és elképzelés nélkülibb, javaslatszegényebb könyv nem nagyon van. Inkább ijesztgetés és károgás, mint felelősségteljes elemzés vagy vízió.

De problémafelvetése fontos, aktuális, érdekes, és kritikai teljesítményei is jelentősek. Iróniája mintaszerű, ennek megfelelően hatásos, provokatív és drámaian különböző értelmezéseket generál.